véltem, nem árt, ha az ember tágítja a látószög ét. Nem az otthoni szakterületeimmel, a szűken vett jogalkotással, alkotmányos kérdésekkel akartam foglalkozni Brüsszelben.

– EP-képviselőként máris többször foglalkozott Szentgotthárddal.

– Sajnos két környezet védelmi konfliktus zajlik a térségben: az egyik a Rábahabzás, ami az osztrákok fogadkozása ellenére még mindig létezik. A rövidesen átadásra kerülő tisztító remélhetőleg meg fogja szüntetni az osztrák bőrgyárak szennyezését. A másik probléma a szemétégetőké: a határ mellett Heiligenkreuzba tervezett üzem egész Burgenland éves szeméttermelésének közel tízszeresét lenne képes feldolgozni egy év alatt! Gyanús, hogy esetleg szemétimportra akarják felhasználni az üzemet. Ráadásul 70 kilométerre onnan egy még nagyobb szemétégetőt terveznek felépíteni, kérdés, hogy miért? Több millió ember szemetét akarják a magyar határ közelében megsemmisíteni. Az EP petíciós bizottságában a javaslatom hatására további vizsgálatokat rendeltek el, és a parlamentben is felszólaltam, hogy a Bizottság ne támogassa a szemétégető megépí tését. Az ugyanis megsérti azt az uniós irányelvet, miszerint a szemetet a keletkezés helyéhez képest a lehető legközelebb kell megsemmisíteni a környezet kímélése céljából.

– Bajnai Gordon bagatellizálta a problémákat, ez a miniszterelnök tájékozatlanságára utal. Ha egy uniós ország a szomszédja vizét és levegőjét szennyezi, ezt egy miniszterelnöknek szóvá kell tennie! El kellene mondania, hogy hosszú évek óta tart a probléma, és komolyabb kormányzati fellépést várunk az ügyben. Fordított esetben minden szinten felszólalnának ellenünk az osztrákok.

védekezést is lehet alkalmazni: meg kell vizsgálni, melyik a leghatékonyabb kombináció ezek közül. Uniós tudomáyos kutatás elindítását szorgalmazom és bízok a projekt sikerében.

– A hazainál jóval nagyobb szervezetbe kerültem. Az EP kétszer akkora, mint a magyar országgyűlés, nem is beszélve az uniós bürokráciáról. Sajnálatos az állandó időzavar: az EP-ben nem jut elég idő az érdemi vitára. A negyvenezres bürokrácia pedig sokszor hátráltatja a gyors döntéshozatalt.

– Húsz évvel vagyunk túl a rendszerváltáson, azóta felnőtt egy teljes nemzedék. Mi az, amire rendszerváltó politikusként a legbüszkébb az elmúlt évtizedekből?

– Sikerült egy olyan demokráciát kiépítnünk, amiben az utánunk jövő nemzedékek ugyanolyan lehetőséget kapnak, mint európai társaik. Brüsszelben becslések szerint ötezer magyar dolgozik, fizikai munkástól az uniós hivatalnokig. Ők olyan lehetőséget kaptak a boldogulásra, tehetségük kibontakoztatására, amiről az én generációm még csak nem is álmodhatott.

– Nem örülök az elmúlt hét évnek. Nem is egy helyben jártunk, hanem visszafelé mentünk. Nem örülök annak, hogy nem éltünk az EU-adta lehetőségekkel. Húsz év után ugyanott tartunk, mint amit 1989-ben mondtunk, hogy húsz év kell a felzárkózáshoz. A velünk együtt induló keleteurópai országok elhúztak mellettünk. Ez az ország többre képes, a jelenlegi helyzet a vezetés hibája. Előrébb kellene tartanunk, ehhez megvannak a lehetőségeink. Az ember persze biza kodó, hogy a kormányváltás után a fellendülés időszaka fog következni.